Vegeta házilag

Nem tehetek róla, imádom a vegetát, pedig nem a legjobb dolog, ami az ember gyomrába kerülhet. Ez egy ízfokozó- és adalékanyagmentes változat.

A vegeta tud valamit. Ki tudja, mitől olyan finom, de hogy marha jó, az tuti. Gyerekkoromban vegetás tejfölt ettem csak úgy magában, de ha nem volt otthon felvágott, még a vajas kenyérre is azt szórtam. Persze akkor még nem tudtuk, hogy a rengeteg ízfokozónak köszönhető a rajongás, de (sajnos), mára már felvilágosodtunk. Persze nem állítom, hogy nem létezik ennél egészségtelenebb dolog, de az a biztos, ha inkább nem kerül be.

Csip-csip, vegeta.

A vegetán szocializálódott ízlelőbimbók azonban nehezen szeretik meg az egészséges levest, úgyhogy más alternatíva után kellett nézzek. Több recept egyesítése után én így készítem.

Hozzávalók:
5 szál répa
4 szál fehérrépa zöldjével
1 fej zeller zöldjével
1 darab kápiapaprika
3 fej vöröshagyma
olívaolaj
só, bors

A zöldségeket tisztítás után nagyobb kockákra vágom, aztán kevés olívaolajon pirítom kicsit, alaposan sózom, borsozom. (1 kg zöldséghez 20 dkg só. Magában ehetetlen, fűszerként használható, ezért a sok só. És mert tartósít.) Aprítógépben összedarálom, megint pirítom kicsit, hogy minél több víz elpárologjon belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire terítem vékonyan, aztán kiszárítom.

Télen (sógorom tavaly ezt kapta karácsonyra, ő is kiutasította a vegetát a konyhából) 50-60 fokos sütőben, majd radiátoron szárítom órákon, napokon keresztül. Nagyon intenzív az illata, már-már kellemetlen, ezért érdemes inkább nyáron elkészíteni. Ilyenkor csak ki kell tenni a napra, én Zsanka tüllszoknyájának maradékával fedtem le, hogy a legyek ne szálljanak rá.




Pirul.



Szárítás előtt.




Tüll légy ellen.

 


Csipesz szél ellen.

 

Házi vegeta.