A cake pop szülőanyja állítólag Bakerella, ezt én erősen kétlem, de mindegy. Az tény, hogy gyönyörűséges sütinyalókákat készít, a könyvét muszáj lesz megszereznem egyszer. Lényeg a lényeg, vettem csilli-villi cukrot, és mivel hófehér csokipasztillát nem kaptam (a fehér csoki sárgás), cukormázzal vontam be a sütiket. Pálcikát sem kaptam, úgyhogy előkaptam néhány hurkapálcát, és mondtam Zs-nek, adjon valami csiszolópapírt, hogy ne menjen szálka a nyelvünkbe. Aszondja, van nagyon finom 800-as csiszolópapírja, az kell nekem. Szóval átcsiszoltam őket a 800-as csiszolópapírral, aztán tekertem rá egy kis washi tape-et (dekortapaszt), hogy még cukibbak legyenek.
A golyókat én a házi sport szelet tésztájából gyúrtam (25 dkg darált keksz, kevés porcukor ízlés szerint, 2 dl tej, 10 dkg olvaszott vaj), aztán tojásfehérje+porcukor mázba mártottam, ha jót akartok magatoknak, soha nem próbálkoztok vele. Ami nem folyik le tőle, az túl vastagon tapad rá, ami jó felületet ad, az lefolyik. Úgyhogy fél órát tartottam, forgattam ezt az egyet, mire megkötött rajta a cukormáz. Amibe cukrot nyomtam, azzal nem volt gáz, mert a szórócukor megfogta. A hóember orra cukormázas manduladarabka. Édes mint az állat, ha egyszer gyártunk igazit is, amiben piskóta és vajkrém van, biztos valami nem túl édes receptet választok, mert olyan sok a bevonat a sütihez képest, hogy azonnal cukorbeteg lesz tőle az ember (pedig én imádom az édeset).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése