Családunk feje épített már társas- és irodaházat, hidat, kórházat, de egy egész várost csak a lányok képesek felhúzni.
Történt, hogy kimentem az erzsébeti piacra, és betértem a helyi hobbiboltba, ahol a festékeken, filceken, hungarocellgolyókon kívül melltartót és harisnyát is lehet kapni. Gréta (2) az ölemben, mivel a másik kezemben két kiló savanyú káposztát tartottam, bedugtam szegényt a plafonról lelógó poros karácsonyi gömbök közé. Nagy lelkesedéssel elkezdte magyarázni, hogy 'házikóházikóházikó', én meg, mint aki biztosan tudja, hogy a gyerek olyat beszél, ami nincs is, mondtam neki, hogy 'igenigenigen'. Csak nem hagyta abba, úgyhogy kénytelen voltam észrevenni az egyik gömbben ezeket a kis papírházakat.
Évek óta vártak gazdájukra (ránk), és mi meg is vettük őket. A legkisebbek darabja 30 forintba került, a nagyobbak 50 és 70 forintot kóstáltak, de a minik a legcukibbak. Csak ki kell vágni őket, és összeragasztani. Teljesen beleszerettem mindegyikbe, kerestem a neten, de nem találtam sehol még hasonlót sem, és már az erzsébeti hobbiboltban sincs több. Úgyhogy kénytelen leszek utángyártásba fogni, de erről majd később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése