Függönyelkötő

Ez a történet a projektorral kezdődött.

Akkor, amikor az új házba költöztünk. A nappaliban mit sem sejtve az egyik sarokba akartam állítani a számítógépszekrényemet, mikor a család feje közölte, hogy márpedig arra a falra nem mehet bútor, mert oda fogunk vetíteni. Igen, filmet, projektorról. Napokig tartó veszekedés és morgás ellenére is maradt a projektor, és ez még csak a sztori eleje. Jó képet ugyanis csak úgy ad, ha töksötét van a szobában. Az ablakok teljes elfüggönyzését valahogy sikerül megakadályoznom, de a régi függöny tuningját nem. Egy függöny ugyanis nem fogja el eléggé a fényt (nem, az sem, ami nem ereszti át a fényt), úgyhogy a család feje összevarratott kettőt. Még szerencse, hogy a gyerekek miatt olcsó, téphető függönyeink vannak.

Viszont, itt lépett a képbe a baba. Eszembe jutott ez a régi, arc nélküli textilbaba, akit nem is szerettem túlságosan, de valahogy mindenhova velem jött. A szülői házból Pestre is, úgyhogy megérdemelt (volna) valami feladatot. Persze hogy nem találtam meg. Eltűnt, elbújt, sehol nincs nyoma. Úgyhogy kértem egy másikat jóbarátnémtól (neki is volt egy), leműtöttem a kezeit, és varrtam neki másikat (a függönymaradékból).

Most ott kapaszkodik a béna függönyön, és legalább ő nagyon aranyos.