Darahavas alkotások

Festés, gyurmázás, zsírkrétázás. Ha unjuk az alapokat, valami szokatlanabb kreativitás után nézünk. Ez nem csak az egyhangúság ellen jó, hanem azt az érzést is adja nekem, hogy felelősségteljes, jó anya vagyok, aki a megfelelő játákokat biztosítja a gyerekének a fejlődéshez. :) Ez esetben a finommotorikáról beszélünk.


Zsanka még csak két és fél éves, úgyhogy bőven van ideje megtanulni írni, még a gombolással, cipőfűző-bekötéssel is ráér. Ezek mind-mind olyan dolgok, amik a kézfej, az ujjak izomzatától függenek. Anélkül, hogy elvakult waldorfos lennék, teljes mértékben igazat adok a nézetnek, hogy a gyerek az életkorának megfelelő tevékenységeket folytasson. Ha tehát a kis ujjak még nem akarják ügyesen fogni a vékony cerkát, minek erőltetni? Fogjon vastag krétát, sokkal jobb lesz mindenkinek.

A búzadarát (sót-lisztet, szezámmagot) viszont ügyesen felcsippentik, így fejlődik a kézügyesség, a finommotorika.

Hozzávalók:

• színes papír
• búzadara
• ragasztó
• filc
• (porszívó)

Elkészítés:

Kis anyai előkészítésre volt szükség. Mivel havas tájat készültünk festeni, ilyen témájú kontúrokat rajzoltam a színes lapokra. Hóembert, fákat, dombokat - ha ügyesebb lennék, skiccelhettem volna madarakat, nyulakat, szánkózó embereket stb. Sajnos rajzantitálentum vagyok, úgyogy szegény gyerekemnek sincs sok esélye nagy művésszé válni. Mindegy, nálunk maradtak a hóemberek. A lényeg, hogy elég nagyok legyenek, hogy jól be lehessen ragasztózni őket.

Miután beragasztóztuk a hóembereket, dombokat, Zsanka rászórta a darát, és jól belenyomkodtuk, hogy ott is maradjon. Aztán a maradékot a ragasztó kupakjába töltötte, és megetette vele az állatait, aztán mikor hazajött apa, kiötötte az egészet a kanapéra.